„Szót se szólunk: egy az őrsünk,

 Egy a sátrunk, egy a szívünk.”(Sík Sándor:Éjjeli őrség)

„Az őrsben való élet ránevel bennünket a többi emberrel való együttmunkálkodásra, elénk állítja a maga teljes valójában az a fontos tényt, hogy nemcsak magunkban és magunknak élünk, hanem egy eleven közösségnek és társadalomnak, egy hazának vagyunk tagjai. Az őrsben való élet alkalmat ad és rászoktat, hogy igényeinket és érdekeinket mérsékeljük, mások igényeivel és érdekeivel összeegyeztessük, és a többség érdekének magunkat alávessük.” (Bi-Pi)