1. Kérlek mutatkozz be! Mi az, amit magadról meg szeretnél osztani? Hol jártál iskolába, végzettséged, munkahelyed?
Biró Ferenc a becsületes nevem, becenevem Pötyi. A zetelaki 22. Szent Imre cserkészcsapat vezetőjeként tartanak számon, és Udvarhely körzet vezetői kötelességemnek is próbálok eleget tenni.
1965. február 6-án születtem Hosszúasszóban (Fehér megyében). Az óvodát, az elemi iskolámat Zetelakán jártam, majd Székelyudvarhelyen végeztem a középiskolát mint asztalos. E város bútorgyárában dolgoztam katonaság után is.
A sport az életem része gyerekkorom óta: atlétika, kézilabda, asztalitenisz, sí, majd szabadfogású birkózás. A foci végigkísért további életemben is, s még most is. Közben megnősültem. A feleségem, Csilla és két lányom, BiZsu és Anita boldogítja életem. Cserkészéletem 1990 koraőszén kezdődött. 1991-ben fogadalmat tettem Szovátán, majd segédvezetői képzésben is volt részem, hisz akkoriban szükség volt vezetőkre.
2. Milyen gyerekkorod volt? Mi szerettél volna lenni akkor? És mi a legnagyobb gyerekkori csínytevés, amit elkövettél? Mesélj nekünk erről!
A gyerekkorom, mondhatom, olyan boldog volt, amilyen nem sok gyereknek. Öt testvéremmel együtt szeretetben éltünk, bár nem volt benne minden, hiszen régen, nagyszüleim tehetős családként éltek, de a kommunizmus egyik napról a másikra mindenüket elvette. Tehát mi egyszerű gyerekekként nőttünk fel. Szerettem volna rajztanár lenni, mert a rajz és a faragás volt olyan, hogy megállt az idő, mikor beleéltem magam. Gyerekkori csínytevés az volt, amikor Kolozsvárra vittek nyaralni keresztanyámék. Tíz éves körüli lehettem, és a játszótérre látogattunk. Keresztapám volt a felügyelő, aki őrködött egy közeli padon, amíg lecsúsztam a csúszdán. Bár az első csúszás lévén nem tudtam, hogy fékezni is kell néha, s így nem mértem be, hogy esetleg az előttem lecsúszó gyereket utolérem s lelököm. És megtörtént a baj. Erre már ott termett két nagyobb gyerek, akik kézre akartak venni, de nem volt sok idejük töprengeni, mert megragadtam mellükön az inget és összecsaptam őket. A nagy sírásra oda futott mindenki, aztán elrángattak onnan, leszidtak, de már otthon volt kis büszkeség is, hogy látszik, székely gyerek vagyok, mert nem „rezeltem be” a nagylegényektől. Amúgy nem voltam verekedős típus, de megvédtem magam, ha muszáj volt.
3. Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit a szüleidtől tanultál?
A szüleim mindent megtettek, hogy szép gyerekkorunk legyen becsületben, szeretetben. A természet szeretetét nagyapám oltotta belém. Gyönyörű nagy gyümölcsöskertje volt, amiben megtiszteltetés volt benne lenni. Nagy almafák sokasága rengeteg almafajjal, és nem létezett olyan fa, melynek főágait ne másztam volna meg.
Édesanyám felőli Vicze nagymamám, mikor meghalt, akkor mondtak róla egy mondatot, ami végigkísért életemen: „olyan szeretetreméltó néni volt ebben a vegyes nemzetiségű faluban, ahol szászok, románok, magyarok laktak, és nem volt egyetlen haragosa sem, szeretettel bánt mindenkivel” – tehát innen van édesanyám szeretete, türelme, ami bennem is megragadt.
A kézművességet is tőle örököltem s még sok mindent. Édesapámtól a jókedvet, humort, zene és a sport szeretetét. Igyekeztem mindenkiben a jót keresni, ami hasznos lehet, nem pedig a hibákat, mivel azokat hamarabb meglátjuk.
Mindenkiben van jó, csak van, akiben mélyebbre kell ásni!
4. Szerinted mi a házasság értelme, célja?
A házasságot sokféle szemmel lehetne nézni, mint egyházilag, polgárilag, cserkész szemmel, baráti szemszögből, munkahelyi nézetből s még sok más nézetből. Én már láttam egy jó pár szemszögből. Nem vagyok elfogult, de talán cserkész szemmel a legideálisabb, mert itt nem akarod kihasználni a társadat, csak boldoggá tenni. Nem könnyű, de nem is nehéz.
A házasság a mai világban szerelemmel kezdődik, de ha nem is, legalább szeretettel, a régi időkkel szemben, ahol kényszerű érdekházasságok voltak, és összeraktak egy idegennel egy életet leélni. Nem lehetett rózsás, főleg ha nem találtak; és egy csepp szeretet nélkül.
Az esküvő után következik az, mikor úgy érzed, össze vagytok kötve, persze elméletben és ez egyházilag rendben is van, mert kell a kötelék. Addig a társadnak és neked is volt magánélete (cég, sport, kézművesség, tánc, könyvolvasás,cserkészet, és még sok más), viszont erre ezután kevesebb ideje lesz, vagy lassan elfogy. Ezért meg kell hagyni a társad magánszféráját, saját szabadságát, hiszen ettől marad Ő, nem szabad eltiltani. A cserkész ezt kell koordinálja önmagában, és ne vállalja túl magát, ezért van írva, hogy „tőle telhetőt megtegye”- nem kéri senki, hogy egész életét feltegye a cserkészetre. Az életedet egy kicsit több részre kell osztanod, de megtanulod ezt is hogyan kell.
Az életkedvedet te irányítod, persze ha akarsz, szomorkodhatsz, panaszkodhatsz, siránkozhatsz egy életen át, hisz megteheted – de mi értelme? – mikor ugyanazzal az erővel boldoggá teheted magad. Kereshetsz millió kifogást – Miért nem jó így? Miért úgy? – Szokj le a kifogásokról, terheli az agyat, mert észben kell tartanod, kinek mit mondtál.
Ha gyereked lesz és mellette cserkészkedsz, akkor kérdőre vonhatnak Miért más gyerekeivel foglalkozol a tieid helyett? A válasz egyszerű: mert vannak, akiknek szükségük van szeretetre, segítségre – ezt büszkén válaszolhatod, illetve hogy a te gyerekeid olyan szerencsések veletek, mert mindezt megkapják TŐLETEK, és azt tovább is adhatják majdan.
Ne kételkedj magadban a sok miért?-tel, mert később megkapod a választ, csak tedd a jót! Vidd a családod kirándulni, tartsd meg velük az ünnepeket!
Munka- és külső gondjaidat ne vidd be a házba, kint akaszd szegre! Vidáman menj be a lakásodba, mert a szeretetedre van szükségük és öleléseidre!
A házasság célja az, hogy boldogan éld meg. A gyerekeidnek szép gyerekkora legyen. Fontos, hogy otthon érezhessék magukat, hogy majd felnőttként vágyódjanak régi otthonukba.
5. Ha újrakezdhetnéd az életed, min változtatnál?
Az életed nem fogod újrakezdeni, most kell megélned, hogy majd ne kelljen bánkódj azon, hogy “Ha újrakezdhetném …!” Sosem késő semmi. Tedd, ami jó és épít! Nincs egy másik élet, amiben majd bepótólhatod.
6. Van szükség ma hősökre/példaképekre?
Nekem az igazi hősök azok, akik az igazságért, szabadságunkért harcoltak értünk, amit ők nem élhettek meg. Tisztelettel vagyok irántuk, és sokat tűnődöm azon, hogy vajon nekem is lett volna-e bátorságom mind ezt megtenni. A hősök azok, akik az igazságért harcolnak, és a jobb világért tesznek önzetlenül, fáradhatatlanul, kitartóan. Azt nem tudjuk, ki hogy néz majd bennünket, de a tőlünk telhetőt s még többet is megteszünk, tán reménykedhetünk, hogy emlékezni fognak még egy kicsit ránk.
Kellenek a példaképek, hisz egyre kevesebben vannak, akik tudják a helyes utat és a jó irányt.
7. Neked ki a példaképed és miért?
Mint példaképem a múltból, az Bi-Pi. Mára megértettem mindent, mit miért tett. Most is érvényesek küzdelmei, eszményei. Most is vannak gazdag szegények és szegény gazdagok, most is van háború, csak nem fizikai.
Képzeljétek el háború után Bi-Pi–t, amint egy kényelmes meleg lakásból néz ki a romos utcára. Lát egy háborús árva fiút, amint elcseni az élelmet egy bevásárló szatyorból, hogy életben maradhasson. Nem ítéli el Bi-Pi, hisz ismeri ezt az érzést. Sokat átélt, míg felderítőként rejtőzködött és küszködött az éhséggel.
Most átnéz a túlsó ház nyitott ablakára, s figyeli, amint egy anya korholja fiát, aki rá sem hederít, hanem feltett lábakkal pöffeszkedik s tömi magába a sülteket. Bi-Pi most sem ítélkezik, hisz ezt láthatta az apjától. Elemzi magában: egyik esetben nincs szülő, másikban van szülő – melyik a jobb? Segítségre szorul mindkét gyerek. Megtehetné, hogy elnéz ezek fölött, és kényelmesen leéli grófi életét a meleg szobájába, s megvehetne bármit magának, de az nem ő lenne. A jóért harcolni, segíteni másokon, ezért jó példakép nekem és nekünk a cserkészet atyja.
Mai világ mivel másabb, mint akkor? A gépek világa egyre kényelmesebbé teszi az emberiséget, ebbe nőnek bele a gyerekek, s ezáltal kiszorul az életükből a természet, nincs egészséges virtuóz, a nemek elvesztik tiszteletüket s még sorolhatnám. A helyzet ugyanolyan, és a harc folytatódik csak egy modernebb világban, tehát Bi-Pi elmélete beleillik a mába is. Tudatosítanunk kell a gyerekekben, hogy melyik a helyes út és tegyük meg, ami tőlünk telik, reményekkel tele, hogy majd egy jobb világot hagyjunk magunk után a jövő generációnak. Bi-Pi ezért a példaképem.
A mai pedagógia nagyon fejlett, de a régi még mindig hatásosabb. A gyereket meg kell tanítani tiszteletre, alázatra és szeretetre. Tudniuk kell, hogy lehet jókedvvel, megfontoltan játszani. Ismerniük kell a határaikat. Tudniuk kell, hogyan kell fegyelmezetten tanulni és tisztelni azt, aki fáradságos munkájával igyekszik tanítani őket. Ebből a szempontból példaképem Geréb Péter a Székelyudvarhelyi 08. Z. Sebess cserkészcsapathoz tartozó öreg cserkésztiszt.
8. Mit jelent neked, hogy „Isten, haza, embertárs” szolgálata?
Isten, haza, embertárs szolgálata egy vezetőnek a legfontosabb, hiszen ezek nélkül nehéz vezetni meg teljesíteni. Hit nélkül nem tudok elképzelni egy tábort sem, ahol mi kevesek vagyunk, hogy vigyázzunk a gyerekekre. A döntéseinkben is szükség van Istenre. Nekem legalábbis fontos, hogy az életemnek része legyen Isten.
A „haza” jelentése elsősorban a falum, Zetelaka, ahol élek, másodsorban Székelyudvarhely és környéke, majd Erdély és Magyarország. E szó számomra azt jelenti, hogy ne csak kapun belül tegyünk, éljünk, hanem a kapun kívül a faluért is, meg a környékünkért.
„Emberszolgálat” jelentésére elsősorban jómagam tenném, hiszen nekem kell cselekednem, hogy mások is példámat kövessék. Másodsorban pedig értékelni azokat, akik ezt teszik.
A cserkészetben a csapattársaimat szolgálom, segítem, értékelem munkájukat, ugyanakkor a körzetünk, szövetségünk vezetőinek tetteit, hisz ilyen emberek nélkül nem lenne cserkészetünk, se Istenünk, se Hazánk.
9. Mit adott a cserkészet neked?
A cserkészet megerősített abban, hogy érdemes tenni a fiatalokért, a jövő generációk jobbáválásáért, mert tőlünk függ a jövő, illetev hogy milyen példával járunk előttük. Ha KITARTÁS, tenni akarás van, ott csapat és jövő is lesz.
10. Miben hiszel? Milyennek látod a jelenkori világot, és mit hoznál vissza a múltból?
Hiszem azt, hogy munkánk nem hiábavaló, és lesz termése az elvetett magvaknak.
Talán a felvállalást, az önzetlen munkát erősíteném meg a múltbeli erénynek. Ha azt nézzük a mai világba, hogy megéri-e felvállalni a cserkészetet, akkor a válaszom: IGEN. Anno mi megtettük, mert ha mi, akkori vezetők nem vállaltuk volna, akkor ki?
Mi fontos e világban? Hogy gazdag légy? Lehet futni a vagyon után, de nem viheted magaddal a túlvilágra. Az önzetlen szeretet az egyetlen, aminek értéke van itt a földön, és ha adni tudsz másnak és segíteni, akkor boldog leszel, és ezt magaddal viheted majd.
11. Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképp szeretnél átadni a jövő generációnak?
A régi vezetők figyeljenek arra, hogy az új vezetők meg a csapat igyekvő cserkészei ne az árnyékukban maradjanak, hanem velük együtt tegyék jobbá a csapatot, a körzetet és a szövetségünket. Merjük hagyni, hogy fiataljaink újabb lendületet adjanak, hozzanak. Igyekezzünk értékelni mindenki munkáját, és a fiatalok merjék elmondani saját véleményüket, s ne azt mondják, amit hallani szeretnénk, hanem azt, ami valójában igaz.
A cserkész minden cserkészt testvérének tekint, s még azt is, aki nem szimpatikus nekünk, vagy másképp viselkedik, ezért hát fogadjuk el úgy, amilyen, és ha nem odavalóan cselekszik, akkor próbáljunk segíteni. Ha mindezeket meg tudjuk tenni, akkor azt mondhatjuk, méltóak vagyunk a nyakkendőnkre meg a betöltött tisztségünkre.
Jelmondat: Ha teszel érte, lesz, ha nem teszel, nem lesz – középút nincs!
