Kovács Nemere

“Brassai rajongó. Kezdetben tanulója, majd az idők vége felé aligazgatója a nagyhírű iskolának. Filozófia szakos bölcsész. Újságíró. Az Ifjúmunkás népszerű rovatvezetője és közösségszervezője a változásig. Utána a jogutód-lap, a Cimbora munkatársa, de az újságírásból méltánytalanul kiszorítják. Pályát vált, tanárságot vállal. 1990. februárjában megalakul az Apáczay Csre János cserkészcsapat első próbaőrse, megbízott őrsvezető Machis Júlia. Kovács nemere ekkor még együtt dolgozik Makkai Anikó igazgató tanárnővel és Senkálszky Endre érdemes művésszel, de a mindinkább felszínre törő kompetencia és vezetési konfliktusok miatt ők visszavonulnak. Alapító tagja a Romániai Magyar Cserkészszövetségnek, amelynek nevelési alelnöke volt 1990–1992 és 1995–1998 között. A Külföldi Magyar Cserkészszövetség ausztriai 1990-ben Eibisbergben tartott vezetőképző táborában sajátítja el a RMCSSZ rátanulásos cserkészvezetői rendszerét. A KMCSSZ, munkájának elismeréseként, a gróf Teleki Pál emlékéremben részesítette. Rést vett az RMCSSZ szövetségi szabályzatainak kidolgozásában és a szövetségi vezetés megszervezésében. A következő vallomás kiábrázolja cserkész periódusának jellemző lelki állapotát: ›Közönyös emberek kérdezik tőlem, nincs jobb dolgom, mint a napi tanítás, iskolairányító kötelezettség, az önként vállalt többlettanulás, könyvírás mellett hetente, havonta órákat, napokat szánni a cserkészetre, legyen az kirándulás, cserkész buli vagy egyszerűen csak néhány szó váltása valakivel? Hallgatom őket, behunyom egy pillanatra a szememet, magam elé képzelek több tucat arcot, szempárt, képzeletben meghallok néhány hangot, aztán legyintek és válasz nélkül tovább megyek. Hogyan értethetném meg egy idegennel, hogy milyen volt 1990 februárja, amikor először láttam ezeket a szempárokat, amikor először hallottam ezeket a hangokat, hogyan tudnám megosztani a kérdezővel mindazt az örömöt, bosszúságot, sikert és kudarcot, ami közös munkánk során bennünk és bennem felhalmozódott?‹ 1999-ben betegsége miatt lemondott a csapatvezetői tisztségről, de továbbra is a csapat tagja maradt.”