Életút „a boldogulás ösvényén” – interjú Sánta Kata segédvezetővel

A segédvezetők évének egyik újdonsága, az Életút a „Boldogulás ösvényén” című rovatunk, amelyben olyan cserkészvezetőket szólítunk meg, akik hiteles életükkel példák számunkra és a jövő generáció számára is. Ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk miről mit gondolnak. Ugyanakkor nem titkolt szándékunk az sem, hogy a cserkészvezetők életét egy kicsit más szemszögből mutassuk be. Fontosnak tartjuk, hogy az „Isten, Haza, Embertárs” szolgálatában közösen dolgozzunk nap mint nap egy jobb világért, felhasználva azt a kincset, amelyet őseinktől örökültünk, és amelyet kötelességünk átadni. Interjúalanyaink életútjával a jövő generációnak is üzenni szeretnénk, hogy láthassák, a cserkészet valóban egy életre szóló kaland és nem lehet kinőni belőle. Szeretnénk megcélozni azokat a felnőtteket is, akik eddig gondolkoztak, hogy csatlakozzanak e csodálatos közösséghez, mert megéri tenni a jót, és ezáltal beteljesíteni küldetésünket. 

Szőcs Szilveszter regösvezető

1. Kérlek mutatkozz be, első körben. Mi az, amit magadról meg szeretnél osztani? Hol jártál iskolába, végzettséged, munkahelyed?

Sánta Katalin vagyok, Kata, Szovátán nőttem fel, és jelenleg több kitérő után megint itt élek. Nagyon szeretek utazni, új nézőpontokat, kultúrákat megismerni. Szerencsés vagyok, mert nagyon jó kapcsolatom van a családommal, valamint igazán jó barátaim vannak, úgy cserkész körben, mint azon kívül is. Szovátán, majd Marosvásárhelyen jártam iskolába, a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban, Kolozsváron végeztem az egyetemet, pillanatnyilag topográfusként dolgozom.

2. Milyen gyerekkorod volt? Mi szerettél volna lenni akkor? És mi a legnagyobb gyerekkori csínytevés, amit elkövettél? Mesélj nekünk erről.

Szabad gyerekkorom volt. Nagyon sok patakban mászkálás, fáramászás, „gumizás”, gyerekekkel való rohangálás jut eszembe, ha rá gondolok.

    Mi szerettem volna lenni akkoriban?

Építeni szerettem volna – hogy mit is pontosan nem tudom, de úgy emlékszem, hogy valami újnak, jónak, hasznosnak és szépnek a létrehozatala fogalmazódott meg akkoriban bennem. Azóta is azon gondolkodom, hogy vajon fizikai tárgyakat vagy baráti és emberi kapcsolatokat értettem-e ezalatt? A gyerekkori csínytevések között van jó pár említésre méltó – szerintem simán annak minősül, hogy a Medve-tóban a lepadolt rész alatt búvárkodtunk, vagy átmásztunk a hidak tartócsövén, amikor teljesen tisztában voltunk vele, hogy nem szabad. Esetleg, mikor a nagymamám ruhásszekrénye tetejéről ugrándoztunk az ágymneműtartóra. Néha, ha ezen helyek, tárgyak mellett elmegyek, most is megbotránkozok, és csodálkozom a szüleim lelki erején. A “legnagyobb csínytevés” kategóriába a töklopást tenném. A fürdőtelepről hazajövet csentük el az út menti tököt, olyan 11 év körüliek lehettünk, azzal győzködtük magunkat, hogy úgyis senkié, de végig, mialatt cipeltük lelkiismeret-furdalásom volt, végül egy jó nagy fejmosás után vissza kellett adjuk az utánunk futó tulajdonosnak – életem végig emlékezni fogok rá… és azóta is gondolkodom, hogy vajon minek is kellett nekünk az a tök.

3. Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit a szüleidtől tanultál?

Mondj igazat, légy őszinte azokkal, akiket szeretsz.

4. Szerinted mi a házasság értelme, célja?

Szerintem a házasság értelme, szerintem, hogy egymás támaszai legyünk, és egymást építve éljünk, úgy lelkileg, szellemileg, mint fizikailag. A házasság célja, hogy egy családot, szerető közeget hozzon létre, ami által megteremtődik egy állandó biztos pont az életben úgy a szülők, mint a gyermekek szempontjából, ahonnan el lehet indulni, és vissza lehet térni a mindennapok során.

5. Ha újrakezdhetnéd az életed, min változtatnál?

Sokszor hálát adtam már az életem minden időszakáért és úgy gondolom, hogy ha újra kezdhetném, pont ilyennek szeretném megélni megint. Azok az események, amelyeket átéltem, formáltak azzá, aki vagyok, azokkal az emberekkel körülvéve, akikkel átéltem, és ez pont jó így. Nem változtatnék semmit.

6. Van szükség ma hősökre/példaképekre?

Szerintem nagyon is szükségünk van példaértékű emberekre, mert olyan értékekre tanítanak, és olyan nézőpontokat alakítanak ki bennünk, amelyek által egymáshoz tudunk kapcsolódni és személyiségünket jó irányba formálni. Néha jó magunkban nagyokat álmodni, és azt mondani, hogy olyan bátor akarok lenni, olyan őszinte, határozott, erős, kedves, olyan vicces akarok lenni, mint ez és ez az ember – természetesen ezután tenni is kell ezért.

7. Neked ki a példaképed és miért?

Sosem volt tipikus hős az éltemben, akiért rajonghattam volna, de kivétel nélkül minden barátomban és a családom tagjaiban is  van egy-két vagy sokkal több olyan meghatározó tulajdonság, személyiségjegy úgymond, ami miatt példának tartom őket. Szeretem, ha inspirálnak!

8. Mit jelent neked, hogy „Isten, Haza, Embertárs” szolgálata?

Nekem Istent a természet, a fák, a növények jelentik. Mindig a természetben éreztem leginkább annak az erőnek a jelenlétét, amit Istennel azonosítok. Az embertárs fogalmát, a fenti kérdésekben már kifejtettem. A haza fogalma pedig ebben a kettőben együtt ölt számomra egységet. 

    Tiszteld a tásaidban az értéket, szeresd a környezeted, és értékeld az időt és energiát, amit a szűkebb-tágabb környezeted a hagyományok ápolásába fektet!

 9. Mit adott a cserkészet neked?

Mély barátságokat és erős kapcsolódást önmagammal. Lelki és testi feltöltődést. A jelen megélését a cserkésztáborok által, ahol a telefon és az egész a külső világ megszűnik. Gyerekkoromban a tábortüzek, a játékok, a zene vonzott, és teljes mértékben feltöltött. Mostanában a reggeli csend, mielőtt mindenki felkelne, az, ami leginkább hiányzik ahányszor hazaérek egy hosszabb tábor után.

10. Miben hiszel? Milyennek látod a jelenkori világot, és mit hoznál vissza a múltból?

Én hiszek abban, hogy most is ugyanolyan sok jó ember van a földön, mint régen. Talán a kalákákat hoznám vissza, a közös munkát, ami után közösen lehet megelégedetten pihenni és szórakozni.

11. Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképp szeretnél átadni a jövő generációnak?

Nyugodtan menjetek, és nézzetek szét a világban, keressétek a helyeteket, dolgozzatok a céljaitokért! Ha megtaláltátok a közösséget, ahol élni szeretnétek, akkor már csak cserkészcsapatot kell építeni belőlük!

Köszönjük szépen, Kata a válaszaid. További jó munkát kívánunk!